Beszéljünk őszintén: az új Resident Evil film egyszerűen nagyszerű. Zach Cregger rendezése egy 95 perces, tömény adrenalinfröccs, ami jobban megidézi a Capcom-sorozat lényegét, mint bármelyik korábbi próbálkozás. Ráadásul úgy, hogy eredeti sztorit mesél el, és egyetlen ismert játékkaraktert sem erőltet a vászonra.
A premier előtt ebből kisebb botrány lett. Cregger interjúkban szinte bocsánatkérő körútra indult, mert sok rajongó azt várta, hogy Leon, Claire vagy Jill kerüljön a középpontba. Pedig a rendezőnek most is igaza van: a videojáték-adaptációknak nem kell mindig a bejáratott arcokra támaszkodniuk ahhoz, hogy működjenek.
Cregger azt csinálta, amit a legtöbb stúdió elfelejt: a játék hangulatát, ritmusát és abszurditását ültette át filmre. Bryan, a film főhőse egy átlagos futár, aki a rakunvárosi járvány kitörésekor próbál életben maradni. Pont ez a hétköznapi nézőpont adja a film erejét.
A játékok szelleme a karakterek nélkül
A történet tudatosan a Resident Evil 2 perifériáján játszódik. Nincs Leon S. Kennedy, Claire Redfield, Jill Valentine vagy Nemesis. Helyettük Bryan kapja a lehetetlen küldetést, hogy az ellenszérum alapját eljuttassa A-ból B-be, miközben zombik és egyre durvább mutáns lények vadásznak rá.
Az egyetlen kapocs a játékok agyoncsavart mitológiájához az Umbrella Corporation, amelyet egy rövid expozíciós jelenetben tesznek felelőssé a t-Vírus kitöréséért. Creggert láthatóan nem a franchise végtelen lore-ja érdekelte, hanem a zsigeri horrorélmény, amitől a sorozat ikonikussá vált.
Nehéz is hibáztatni érte. A Milla Jovovich-féle filmek ismerős arcokat zsúfoltak fanfiction-szagú forgatókönyvekbe, a 2021-es Welcome to Raccoon City pedig annyira ráfeszült a rajongók kiszolgálására, hogy végül mindenki pofára esett. Cregger ezt a csapdát egyszerűen megkerülte.
Követendő minta a jövőre
A Resident Evil körüli diskurzus elkeserítő, mert végre kaptunk egy alkotót, aki nemcsak tehetséges, hanem tényleg érti a játékokat. Mégis sokan azért szidják a filmet, mert nem egy az egyben másolja a második részt. De miért akarnánk ugyanazt látni élőszereplőben, amit bármikor elindíthatunk konzolon?
Most éljük a videojáték-adaptációk aranykorát. A Fallout és az Arcane már megmutatta, hogy a világ hű megidézése többet ér a szolgai másolásnál. Cregger filmes fronton tette le ugyanezt a névjegyet, és ez hosszú távon irányt mutathat olyan készülő projekteknek is, mint a The Legend of Zelda mozifilm.
Az utolsó kérdés, hogy lesz-e folytatás. Cregger említette, hogy vannak ötletei, de a film így is kerek, Bryan története szépen lezárul. Aki ismeri a játékokat, könnyen el tudja képzelni, ahogy Leon később belebotlik a maradványaiba. Ez pedig pontosan egy S+ rangot érő adaptáció.
Forrás: GamesRadar.com
© Sony
